Ha nem jön hamarosan a tavasz, végleg átalakulok autós bloggá. Ígérem lassan leszakadok a zsiguli témáról; addig is jöjjön még néhány szelephézag állítós - talpascserélős fotó.

Kis őszi fotó - kis téli történettel következik.

Egy a munkahelyemről való távozás alkalmakor épp az ajtó kinyitásával elfoglalva álltam a zsiga mellett, amikor a közeli kerékpárúton hajtó öreg bácsika a következő élettapasztalatot röptette felém kissé reszelős, borízű hangján:

-Akkor volt még jó világ fiam, amikor ez az autó új volt!

A felvétel Gabi  munkája.

Rendesen, ahogy kell megérkeztek a kenőanyagok, a már említett webáruház 5-ösre vizsgázott nálam. Kicsit tartottam a kiszállítástól mert nem éppen a megbízhatóságáról híres Magyar Posta gyermeke - az MPL - fuvarozta házhoz a csomagot. Sérülésmentes doboz, minden cucc benne, rendeléstől számítva 48 órán belül a kezemben. Követendő példa!

Az autó is elkészült közben, és jó is lett. Megszűntek a hajtásláncból eredő zajok, visszatért az olajnyomás hidegindításkor, és a lelkem is megnyugodott.

Születésnap volt. Boldog. :)

Négy-hármas áttételű differenciálmű boldog tulajdonosa lettem, illetve - használt eredetéből fakadóan - majd beszerelés után nyugszik meg igazán háborgó lelkem. Azért persze örülök neki; jó érzés tudni, hogy már a garázsban pihen. A régi (ki tudja hány fogas?) - sok ezer km szolgálat után - egy ideje rendszeresen jelzi nyugállományba vonulásának igényét, amit kegyetlenség lenne továbbra is figyelmen kívül hagyni. Szóval készülőben egy nagy TMK aminek keretén belül még beugrik egy új kardánkereszt, és a motor-, váltó-, diffiolaj cseréje. Négy új gyertyákat is kap a motor, aztán jön a friss szelepfedél tömítés berakása. A kenőanyagokat, az olajszűrőt és a gyertyákat próbaképp egy általam még nem használt webshopból rendeltem meg. E témában folytatom legközelebb.

Csörömp-csörömp, katt-katt-katt... Ejnye, vajon mi lehet ez a hang? Csak nem egy foghíjas kardánkereszt? De bizony ám! Új állja a helyét, úgy bizony! Egyezer jó magyar forintért. Igen. Nekem, neked, bárkinek. Togliatti népe, köszönjük!

"Az abszint (absinthe) egy alkoholtartalmú ital, mely főleg fehér ürömből, ánizsból és édesköményből készül. A smaragdzöld folyadék általában rendkívül magas (50%-nál több) alkoholtartalmú és kesernyés ízű. Ebből kifolyólag vízzel hígítva és cukor hozzáadásával fogyasztják. Amikor vízzel keverjük, érdekes hatásnak lehetünk tanúi, ugyanis az abszint a víz hatására opálos fehér-zöld színt vesz fel. Ennek oka az italban található illóolajok, főleg az ánizsolaj nagyon rossz vízoldhatósága, melyek a hígítás során kicsapódnak az oldatból. Ez a színváltozás (Louche-hatás) lehet az egyik oka annak, hogy az abszintfogyasztást már-már rituális keretek közé emelik."

Megvolt az évi első rendes éjszakai Szent Anna-túra! A havas földutaknak fittyet hányva traktorként tolta fel magát zsigusz a hegyre. E nemes esemény egyik visszatérő alakja is megjelent Paly Gé személyében, bár sajnos egyéb kötelezettségei miatt nem tudott az utazásban részt venni. Az est szenzációja viszont Csipisz rátermettségének bizonyítéka volt, tudniillik a hóláncokat Ő szerelte fel az autóra. Gratulálunk! :)

Továbbra is kitartóan szállít kedves öreg járművem mindennap a munkahelyemre, ahol továbbra is kitartóan dolgozok.

Továbbra is lesznek hülye fotók.

Végre megjelent egy komolyabb hóréteg, amin testünk és bolygónk felszíne közé tett különböző tárgyak segítségével csúszhatunk, ha kedvünk tartja. Ezen különleges csapadék elmaradásától való félelmem vezérelt az alábbi pillanat megörökítéséhez - ahol ugyan csak deres az aszfalt - házak felett zsigaszán:)

"Kivisszük a régi szart, és behozzuk az újat..." - mondaná Arnie Cunningham, de én még elmosogattam a karácsonyi szennyest is. Az egyik szekrényben rend, a másikban a tavalyi állapot. Van tennivaló.

Boldog új évet kívánok!

Benzinkúton hátsóhidat szerelni nem a legfelemelőbb időtöltés. Menet közben külső tükrödben meglátni a hátsó kerekedet pedig egyenesen ijesztő.

Történt, hogy Dénes jóbaráttal a Béke2 felé vettük az irányt egy kis gtr-ezős kormány-pedál nosztalgiabulira. Alattunk zakatol a Zsigusz hősiesen cipelve a söröket. A városon át 4 sávos út külsőjében haladva fura morgó hangra felfigyelve egy igen szokatlan látványban részesített minket az orosz ipar remeke; azt hittem összekarmolom magam!

A bal hátsó féltengely megunván, hogy mindig ugyanott és ugyanazt teszi immár 30 éve, úgy gondolta, itt a szabad Európában korkedvezményes nyugdíjjal elindul nyugat felé - cimboráival - a hozzá tartozó kerékkel és fékdobbal elkezdtek előzni. Mikor észleltem a lázadást már épp a belső sáv felezővonalán gurultak, csinos kis olajfolyást hagyva maguk után.

Azonnal fékeztem (volna) de mivel a fékdob is cinkossá vált, a betétek - így kiszabadulván - lassítás helyett csak integettek a távozóknak. Hála az emberiség egyik legnagyobb találmányának: a kétkörös fékrendszernek köszönhetően sikerült megállnunk még mielőtt végleg emigráltak volna Portugáliába.

Innentől felgyorsultak az események. Kocsiból ki, "aztakurvázás", kukásmellény fel, "húbazzegezés", emelő be, "nemhiszemelezés", háromszög ki, "kurvaéletezés", féltengely visszatol, "ezkészezés", kocsi gurít befelé a Ringsted úti mol-kútra, "navégrebazzegelés", kocsi kipakol és bezár, mégegyszer "nemhiszemelezés", majd a kutasoknak gyors "szétesettagépittmaradkösziszeva!" Pözsóba be, sínre rá majd gázolajégetés ezerrel Visonta felé, ugyanis a pizzákat - előrelátó módon - már Gyöngyösön megrendeltük, hogy mire kiérünk pont ott legyen. Ott is volt. Csak a futárnak habzott kicsit a szája.

A buli jól sikerült, hajnalig kínoztunk egy corvette-tet a Nürburgringen.

Az bírta.

A Volt Fesztiválról röviden annyit, hogy túléltem.

Valahogy nem jön össze a nagy monológ; hú de kibaszottulfasza jó volt, jajj de szétestünk meg ott voltam bizony, te meg neem!:P

Aki járt már valaha fesztiválon - pontosan tudja, aki meg nem az sürgősen vegyen részt valamelyiken, és ne holmi blogpost hézagos tartalma alapján próbálja elképzelni milyen az amikor közel 80 ezer ember egy helyen alszik, eszik, szarik ürít, izzad, jön-megy, és legfőképp szórakozik!

Lépjünk is túl ezen...

Néhány fotó:

Holnap indulunk Sopronba! A cuccok már összepakolva (természetesen nem viszek semmi tiltott dolgot a fesztiválra:)) és még egyet alszunk.

Öten megyünk egy autóval, ami már-már kisbusznak is nevezhető; ha minden igaz simán el fogunk férni.

Akit érdekel itt megtekintheti a bulit, de a legjobb ha útra kel. Az első hivatalos nap csak 2.-án lesz, szóval még senki nincs elkésve!

Blognyitás után most következzék egy kis csend, jövő héten viszont lesz mit kilopnom.

Úgy kezdődött, hogy elhagytam - pontosabban eldobtam - a kulcsaimat, és haza szerettem volna menni. Tudtam mi vár rám, ezért meglehetősen feszült hangulatban siettem a kihalt hajnali utcákon. A kerítésen átdobva magam némi megkönnyebbüléssel tapasztaltam, hogy a külső ajtót távozáskor - a nagy sietségben - elfeljtettem bezárni, így az úton felállított tervemet, miszerint először a műhelybe török be szerszámokért, módosítanom kell.

A mozgásérzékelős kültéri lámpa elég fényt adott a bejárat megvizsgálásához, lelki szemeim elött felvázoltam a zár és az ajtó kapcsolatának metszetét, kimértem a tervezett erőhatás bevitelének centrumát, majd megrúgtam az ajtót.

...és ismét   

...és megint

Reccs - mondta a keret, a zár csörömpölve hullott be a konyhába, miközben az ajtó nagy lendülettel belecsapódott a oldalfalba. Megvan. Huhh...bejutottam!

Gyors vizsgálat után megállapítottam, hogy nem is csináltam túl nagy rombolást, majd cigarettára gyújtva ízlelgettem a betörés élményét, ezt a számomra merőben új dolgot. Körülnéztem, hátha valamelyik házban felpattan egy villanykapcsoló, füleltem kicsit talán valahol a távolban szirénákat vélek felfedezni, de semmi.

...és most itt vagyok.

Elindítottam rég tervezett naplómat, hogy immár tapasztalt betörőként kilopjak ide néhány kis semmiséget. Akit érdekel túrjon bele a kupacba!